Ars poetica
Kommunikációt nem lehet elméletileg megtanulni. Szerintem egy kommunikációs tréning - értékesítés, tárgyalástechnika, előadás, asszertív, etc - onnan nincsen rendben, ahogy a tréner bekapcsolja a ppt-t.
A fentiek folyománya, hogy a tréningjeimen rengeteg gyakorlat van. És előszeretettel hozok be helyzetgyakorlatokat. Szerepjátékot. Inkubált szituációkat. Pl.: most te vagy a vezető, és számon kel kérned a munkatársat, meccseljétek le.
Az esetek zömében a résztvevők jól reagálnak rá. Néha mégis kapok visszajelzést arról. hogy nem volt életszerű, unalmas volt, életszerűtlen volt, zavarta őket, hogy fel fogjuk dolgozni...
Ezen elgondolkoztam. És azt gondolom, hogy ezekben a visszajelzésekben van igazságtartalom. Hiszen sosem lehet annyira életszerű egy tréning - még a legalaposabban előkészített sem - mint egy élethelyzet odakint.
Ezzel együtt mélyen meg vagyok róla győződve, hogy a legunalmasabb helyzetgyakorlatból is többet lehet kivinni, jobban be fog épülni, mint a legmenőbb ppt-ből.
