Bevezetés a hibrid jelenbe
Arról, hogy a jövő digitális, húsz éve biztosan beszélgetünk, ugye?
Amennyire tragikus volt az egész világot gyászba rántó vírus, annyira nagy adósság törlesztésére késztette a felnőttképzéssel foglalkozó szereplőket. Kezdve az egyetemktől, a tréning és tanácsadó cégeken át, egészen a hr munkatársakig, mindenkit. Nekem az a kép maradt meg a legjobban a tavalyi évből, hogy út nyomott át mindenkit a világ a digitális transzformáción, mint egyszeri krumplinyómó a főtt kolompért.
Ami ennek a szösszenetnek a megírására késztetett, azon élmény volt, hogy egy a múlt héten kiadott
"tréningajánlat végösszegének közel a fele nem közvetlen tréneri költség volt."
Hanem a mindenmás. Mérés, kutatás, tartalomfejlesztés, tudástár, online játékok. Encsem-bencsem.
Leírom mégegyszer. A budget fele.
Úgy érzem magam, mint a 2008-as gazdasági válság után, ahol a hirdetőkről pont egy pillanat derült ki, hogy nem azért nem használják a már rendelkezésre álló online felületeket, mert nem ismerik őket, vagy mert nem értenek hozzájuk. Azért választottak offline megoldásokat zömmel, mert nem volt szempont a mérhetőség, illetve mert elképesztő pénzbőség volt. És különben is, melyik nagyvállalati kommunikációs középvezető fogja túráztatni, képeztetni, túlóráztatni az embereit, egy teljesen bizonytalan eredményekkel kecsegtető megoldással, amit ráadásul senki nem vár el tőle?
Viszont abban a pillanatban, ahogy a költséghatékonyság és a mérhetőség szempont lett, hirtelen mindenki online média szakértővé vált.
Eljött 2020, és a világ - ebből a szempontból - megismételte magát. Évekig beszélgettünk előtte arról, hogy vannak digitális megoldások, és, hogy mennyivel több adat állhat a megrendelő rendelkezésére - másról nem is beszélve - , ha használja ezeket. Vagy, használná. Hogy használná már. Ritkán jutottunk a teszteken túl.
2020 májusára mindenki szakértő zoom és teams tréner lett, kurzusok indultak a hatékony online megbeszélés moderációról, és már nem volt kérdés, hogy online-e?
Annak ellenére, hogy én is a piacon dolgozom, és kifejezetten érdekelnek digitális megoldások, mégis meglepődtem, hogy mennyire lefedik a teljes felnőttképzési tevékenységet.
A miért online helyett, a miért ne online a kérdés?
Ezt a mondatot most hallottam egy képzésszervezési vezetőtől, egy sokezer fős program kapcsán. A dillema úgy hangzott, hogy ha az ország minden részéről kell(ene) felutaztatni a résztvevőket - utazási költség, szállás, étkezés - akkor
"mi az a hatalmas hozzáadott értéke a személyes képzésnek, amitől megéri bevállalni a plusz költséget?"
Ez szerintem leírja, hogy miért nem fogunk visszaállni teljesen a kontaktórás képzésekre. Emellett persze ott van az is, hogy rengeteg témának természetes élőhelye az online tér - telesales, skype tárgyalás, zoom prezentáció, hogy csak néhányat idecitáljak - amiket egyébként is csak sután lehetett - ha egyáltalán - megtartani.
Már ez egyetemeken is nagyban folyik a gondolkozás, hogy milyen tárgyak / előadások nem fognak visszakerülni az előadótermekbe. A rögzíthetőség, visszanézhetőség, bárhonnan elérhetőség olyan értéket teremt az egyetemistáknak - is - amire eddig nem nagyon volt precedens.
Hatékonyságmérés
Na, ez a gumicicám. Évekig hallgattam mindenféle piaci szereplőtől, hogy a soft skill képzések hatékonyságát nem lehet lemérni. Olyan az - hangzott az érvelés - hogy most a megrendelő jól beleteszi a pénzt a képzésbe, és onnan már csak hinnie kell. Nagyon. Ha mégsem működik, az biztosan nem a tréner hibája, és soha nem a tréningcég hibája. Nem akarták használni a tudást. Na. Ez kísértetiesen emlékeztet Ogilvy híres mondására, hogy "Minden hirdetésre költött dollár fele biztosan a kukában köt ki, csak nem lehet tudni melyik." A folyomány folyománya. Add csak ide azt a pénzt, és innentől lehet ugyanúgy a te hibád.
De eljött 2020, és letagadhatatlanul megjelentek azok az online eszközök, amivel
"mérhetővé vált a tréningek, fejlesztési folyamatok hatékonysága."
Egy tréningköltés megtérülése többé nem a tréning végén kitöltött happy-sheet fogja jelezni. Már amennyire ezek jeleznek bármit.
Össze lehet hasonlítani a trénerek, a cégek, folyamatok és a programok hatákonyságát. Végre!
Ne legyünk ugyanakkor elvakult evangelisták! Igen, az online hatékonyságmérés pénzbe kerül. Igen, plusz munka a megrendelő és a munkatársai részéről is. És igen, akár az is kiderülhet, hogy a megrendelő ezúttal mellé nyúlt, és nem a legmegfelelőbb beszállítót választotta. Plusz idő, plusz költség. Plusz szakmai láthatóság és stressz az összes szereplőnek.
Nekem ugyanakkor itt nem az a kérdés, hogy ezt fogja-e a piac egyáltalán használni, hanem, hogy mikor lesz széles körben elfogadott.
Játékok
A gamifikáció ugyanúgy évek óta buzzword, mint a hibrid, vagy a blended. (Mondjuk szerintem még egyiknek sincsen kialakult tartalma. Legalábbis pont annyiszor kell az ügyfelekkel tisztázni, hogy ez alatt ki mit ért, ahányszor szóba kerül.)
Öt éve adtunk el először online játékot tréning mellé, a beépülés támogatásához. Én nagyon hittem benne. A megrendelőnek nagyon tetszett. Két tucat résztvevőből hárman használták. Nem volt vezetői támogatás - végképp nem számonkérés - így az játszott vele, akinek a napi munkája mellett épp volt kedve, vagy ideje.
Tavaly viszont adta magát, hogy az egyébként is teljesen online futó képzésekhez az átvezető feladatok is online legyenek.
Emellett kivirágzott azoknak a beszállítóknak a piaca, akik meglévő képzésekhez ajánlanak digitális betéteket. Gondolok itt az energetizáló játékoktól a fejtörőkön keresztül a csapatépítőkig.
...teljesen játék alapú képzések?
Ha most kivesszük a kalapból cégünk szerelemgyermekét, akkor - én vagyok fantáziátlan biztos - nehezen tudom elképzelni, hogy csak játékokon keresztül meg lehet valósítani egy célirányos tudástranszfert, ami be is épül. Látok ilyen hirdetéseket, de szerintem ezeknek a 99%-a marketing. Nevezzünk engem vaskalapos bácsinak, meg tanteremszagúnak - ezzel a jelzővel pont jól is vagyok - de én nem látom azt, hogy ha egy vezetéselméleti modellt akarok átadni, akkor ki tudnám hagyni az előadás és a személyes feldolgozás részét.
Igen, a fentiek lehetnek egy játékos keretbe foglalva, de a kettő nekem nem ugyanaz. Zárójel bezárva.:)
Tudástár
Ha tippelnem kellene, ez a szegmens lesz a legnagyobb nyertese a digitalizációnak. Papír alapú tudásgyűjteményeket - igen, még én is könyvnek tanultam ezeket - már csak olyan emberek vesznek zömmel, akik főállásban ezzel foglalkoznak.
"Microlearning a hívószó."
Olyan tudásrészek, gondolatok, modellek, amik 3-9 percben fogyasztható elemekre vannak szétszedve. Videók, rövid prezentációk, szövegrészletek, hanganyagok.
Tartalmak.
Ennek már most felfutó piaca van, hogy az adott képzéshez, kiegészítő jelleggel videókat kérnek a vásárlók. Egy a szöveg, egy a teszt, egy a kézikönyv, egy a multimédia. Egy talpraesett tréner, fillérekért beszerezhető eszközökkel, otthon az olvasósarkában elő tudja állítani ezeket. Se stúdió, se szakember nem kell feltétlenül hozzá.
E-könyvtár
A másik nagy mutatvány, ezeknek a tartalmaknak a szép, ergonómikus, használható tárolása. Erre az ingyenes megoldásoktól a brandelhető felületekig minden elérhető. A krétától a moodle-en keresztül a google-ig sokan kínálnak erre ingyenes és fizetős szolgáltatást.
Kifejezetten büszke vagyok arra, hogy az egyetemistáimnak - idézek "pipec módon" - összetettem a tananyagot, és használják is.
https://classroom.google.com/c/MjkzOTIzNDA4MTA3?cjc=whkhltz
Az e-learning vajon mi?
Nincsen más hátra, hogy feltegyük a korszakos kérdést, hogy akkor az e-learning valójában micsoda? A fenti megoldások összese, Egyszerre? Ha nem az összes, akkor mi az amit kihagyhatok belőle?
Wiki szerint: "Az e-learning olyan, számítógépes hálózaton elérhető képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában megszervezve mind a tananyagot és a tanulói forrásokat, mind a tutor-tanuló kommunikációt, mind pedig az interaktív számítógépes oktatószoftvert egységes keretrendszerbe foglalva hozzáférhetővé teszi a tanuló számára." De mi egy egységes rendszer? Tudunk ilyenről beszélni? Van értelme ilyenről beszélni? Vagy ez egy utópisztikus definíció?
Én most azt mondanám, hogy megoldások összességéről beszélgetünk, amiből a megrendelő - beszállítói preferenciái, felkészültsége és megfogalmazott szakmai céljai szerint - válogat.
Utószó
Mindaz, ami a nai napot ebből a szemszögből leírja, szerintem leginkább egy új működés eleje. Előttünk van még a kultúra és generációváltás kihívása. Biztos vagyok benne, hogy döntéshozók, cégtulajdonosok tucatjai vonulnak nyugdíjba, mire ezeket a megoldásokat teljesen át tudja majd venni a piac.
A tanulás viszont örök, és mi sem sietünk sehová.:)
