"Nem az a kérdés, hogy lesz-e következő válság, hanem az, hogy mikor." - Simon Sinek
Amikor a 2020-as évet terveztem, a 15%-os növekedést konzervatívnak, mégis szerénynek éreztem. Most decemberben már egy 0%-os növekedésnek is nagyon tudnék örülni, de ez biztosan nem fog bekövetkezni.
És ezzel el is érkeztünk oda, hogy vajon merre is tartunk mindannyian? Hogyan lehet tervezni egy olyan világban, ami nem csak gyorsan, de egyre gyorsabban is változik. Mert, hogy tervezni kell, az nem kérdés. Tervek nélkül csak sodródás van. Viszont ha az idei évet nézem, akkor szorosan kapaszkodni a számokba egy elég nagy szorongást kiváltó tevékenység, ami még fárasztó is.
De akkor hogyan? Hogyan tervezek egy olyan évben, ahol az ügyfeleim teljes köre úgy tudja leírni a közeljövőt, hogy talán? Cégvezetőként nyilván másnak sem ismeretlen a mondás, hogy "a költség az fix". Mindezt egy olyan környezetben, ahol világcégek csődölnek be, és építenek le ezerszámra munkatársakat? Ha ők nem tudták ezt előre tervezni - pedig biztosan volt pár "business strategist" a fizetési listájukon - akkor nekem milyen eszközeim vannak rá?
Végül oda lyukadtam, hogy pedig vannak rá eszközeim. Az egyik ilyen mondat, amit idén találtam, hogy
"ott vagyok ok, ahol jól érzem magam".
Vagyis azok a tevékenységek, amiket örömmel csinálok, sokkal magasabb minőséget képviselnek. Ezen túl pedig szívesebben nyúlok az ilyen témákhoz, aminek az a következménye, hogy a tevékenység maga alkalmazkodó képesebb. Adaptívabb. Vagyis azok a dolgok élik túl a válságot könnyedén, amik mögött ott vagyok érzelmileg.
A másik ilyen mondat, pedig az, hogy
"örülni szabad".
Azért, mert a számok nem a pénzügyi terv szerint alakultak, az nem feladatként adja a szorongást. A válság egy objektív körülmény, amit nyilván kezelni kell, de ettől még örülhetek azoknak a dolgoknak, amik egyébként körülvesznek.
De hogy jön ez a tervezéshez?
Az idei év tanulsága, hogy azok a tevékenységek igazán válságállóak, amiket szeretek csinálni. Ott nem kezdek el szorongani, ha esik a forgalom, vagy megbillen az eredmény.
A folyomány folyománya, hogy a következő válságra való felkészülés egyik eleme, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektessek azoknak a dolgoknak a megvalósítására, amik mögé érzelmileg teljesen be tudok állni - még ha rövid vagy középtávon nem is annyira profitábilisak - mert azok fogják kiállni a következő összeomlás próbáját.
Rendkívül félelmetes ugyanakkor arra gondolni, hogy az a hosszútávon fenntartható működésem alapja, hogy jól kell magam érezzem. De ha már belevágtunk...
Végül pedig egy Axl Rose idézettel szeretnék búcsúzni az idei évtől, és Tőled is, kedves látogató:
"Deep inside we're all somebody, doesn't matter, who you wanna be"
