Digitális, hibrid, vagy mégis inkább csak tantermi? - úton egy digitális oktatási ügynökség felé

Bevezetés a hibrid jelenbe 

Arról, hogy a jövő digitális, húsz éve biztosan beszélgetünk, ugye?

Amennyire tragikus volt az egész világot gyászba rántó vírus, annyira nagy adósság törlesztésére késztette a felnőttképzéssel foglalkozó szereplőket. Kezdve az egyetemktől, a tréning és tanácsadó cégeken át, egészen a hr munkatársakig, mindenkit. Nekem az a kép maradt meg a legjobban a tavalyi évből, hogy út nyomott át mindenkit a világ a digitális transzformáción, mint egyszeri krumplinyómó a főtt kolompért.

Ami ennek a szösszenetnek a megírására késztetett, azon élmény volt, hogy egy a múlt héten kiadott 

"tréningajánlat végösszegének közel a fele nem közvetlen tréneri költség volt."

 Hanem a mindenmás. Mérés, kutatás, tartalomfejlesztés, tudástár, online játékok. Encsem-bencsem.

Leírom mégegyszer. A budget fele.

Úgy érzem magam, mint a 2008-as gazdasági válság után, ahol a hirdetőkről pont egy pillanat derült ki, hogy nem azért nem használják a már rendelkezésre álló online felületeket, mert nem ismerik őket, vagy mert nem értenek hozzájuk. Azért választottak offline megoldásokat zömmel, mert nem volt szempont a mérhetőség, illetve mert elképesztő pénzbőség volt. És különben is, melyik nagyvállalati kommunikációs középvezető fogja túráztatni, képeztetni, túlóráztatni az embereit, egy teljesen bizonytalan eredményekkel kecsegtető megoldással, amit ráadásul senki nem vár el tőle? 

Viszont abban a pillanatban, ahogy a költséghatékonyság és a mérhetőség szempont lett, hirtelen mindenki online média szakértővé vált.

Eljött 2020, és a világ - ebből a szempontból - megismételte magát. Évekig beszélgettünk előtte arról, hogy vannak digitális megoldások, és, hogy mennyivel több adat állhat a megrendelő rendelkezésére - másról nem is beszélve - , ha használja ezeket. Vagy, használná. Hogy használná már. Ritkán jutottunk a teszteken túl.

2020 májusára mindenki szakértő zoom és teams tréner lett, kurzusok indultak a hatékony online megbeszélés moderációról, és már nem volt kérdés, hogy online-e?

Annak ellenére, hogy én is a piacon dolgozom, és kifejezetten érdekelnek digitális megoldások, mégis meglepődtem, hogy mennyire lefedik a teljes felnőttképzési tevékenységet.

A miért online helyett, a miért ne online a kérdés?

Ezt a mondatot most hallottam egy képzésszervezési vezetőtől, egy sokezer fős program kapcsán. A dillema úgy hangzott, hogy ha az ország minden részéről kell(ene) felutaztatni a résztvevőket - utazási költség, szállás, étkezés - akkor 

"mi az a hatalmas hozzáadott értéke a személyes képzésnek, amitől megéri bevállalni a plusz költséget?"

Ez szerintem leírja, hogy miért nem fogunk visszaállni teljesen a kontaktórás képzésekre. Emellett persze ott van az is, hogy rengeteg témának természetes élőhelye az online tér - telesales, skype tárgyalás, zoom prezentáció, hogy csak néhányat idecitáljak - amiket egyébként is csak sután lehetett - ha egyáltalán - megtartani.

Már ez egyetemeken is nagyban folyik a gondolkozás, hogy milyen tárgyak / előadások nem fognak visszakerülni az előadótermekbe. A rögzíthetőség, visszanézhetőség, bárhonnan elérhetőség olyan értéket teremt az egyetemistáknak - is - amire eddig nem nagyon volt precedens.

Hatékonyságmérés

Na, ez a gumicicám. Évekig hallgattam mindenféle piaci szereplőtől, hogy a soft skill képzések hatékonyságát nem lehet lemérni. Olyan az - hangzott az érvelés - hogy most a megrendelő jól beleteszi a pénzt a képzésbe, és onnan már csak hinnie kell. Nagyon. Ha mégsem működik, az biztosan nem a tréner hibája, és soha nem a tréningcég hibája. Nem akarták használni a tudást. Na. Ez kísértetiesen emlékeztet Ogilvy híres mondására, hogy "Minden hirdetésre költött dollár fele biztosan a kukában köt ki, csak nem lehet tudni melyik." A folyomány folyománya. Add csak ide azt a pénzt, és innentől lehet ugyanúgy a te hibád.

De eljött 2020, és letagadhatatlanul megjelentek azok az online eszközök, amivel 

"mérhetővé vált a tréningek, fejlesztési folyamatok hatékonysága."

Egy tréningköltés megtérülése többé nem a tréning végén kitöltött happy-sheet fogja jelezni. Már amennyire ezek jeleznek bármit.

Össze lehet hasonlítani a trénerek, a cégek, folyamatok és a programok hatákonyságát. Végre!

Ne legyünk ugyanakkor elvakult evangelisták! Igen, az online hatékonyságmérés pénzbe kerül. Igen, plusz munka a megrendelő és a munkatársai részéről is. És igen, akár az is kiderülhet, hogy a megrendelő ezúttal mellé nyúlt, és nem a legmegfelelőbb beszállítót választotta. Plusz idő, plusz költség. Plusz szakmai láthatóság és stressz az összes szereplőnek.

Nekem ugyanakkor itt nem az a kérdés, hogy ezt fogja-e a piac egyáltalán használni, hanem, hogy mikor lesz széles körben elfogadott.

Játékok

A gamifikáció ugyanúgy évek óta buzzword, mint a hibrid, vagy a blended. (Mondjuk szerintem még egyiknek sincsen kialakult tartalma. Legalábbis pont annyiszor kell az ügyfelekkel tisztázni, hogy ez alatt ki mit ért, ahányszor szóba kerül.)

Öt éve adtunk el először online játékot tréning mellé, a beépülés támogatásához. Én nagyon hittem benne. A megrendelőnek nagyon tetszett. Két tucat résztvevőből hárman használták. Nem volt vezetői támogatás - végképp nem számonkérés - így az játszott vele, akinek a napi munkája mellett épp volt kedve, vagy ideje.

Tavaly viszont adta magát, hogy az egyébként is teljesen online futó képzésekhez az átvezető feladatok is online legyenek. 

Emellett kivirágzott azoknak a beszállítóknak a piaca, akik meglévő képzésekhez ajánlanak digitális betéteket. Gondolok itt az energetizáló játékoktól a fejtörőkön keresztül a csapatépítőkig.

...teljesen játék alapú képzések?

Ha most kivesszük a kalapból cégünk szerelemgyermekét, akkor - én vagyok fantáziátlan biztos - nehezen tudom elképzelni, hogy csak játékokon keresztül meg lehet valósítani egy célirányos tudástranszfert, ami be is épül. Látok ilyen hirdetéseket, de szerintem ezeknek a 99%-a marketing. Nevezzünk engem vaskalapos bácsinak, meg tanteremszagúnak - ezzel a jelzővel pont jól is vagyok - de én nem látom azt, hogy ha egy vezetéselméleti modellt akarok átadni, akkor ki tudnám hagyni az előadás és a személyes feldolgozás részét.

Igen, a fentiek lehetnek egy játékos keretbe foglalva, de a kettő nekem nem ugyanaz. Zárójel bezárva.:)

Tudástár

Ha tippelnem kellene, ez a szegmens lesz a legnagyobb nyertese a digitalizációnak. Papír alapú tudásgyűjteményeket - igen, még én is könyvnek tanultam ezeket - már csak olyan emberek vesznek zömmel, akik főállásban ezzel foglalkoznak. 

"Microlearning a hívószó." 

Olyan tudásrészek, gondolatok, modellek, amik 3-9 percben fogyasztható elemekre vannak szétszedve. Videók, rövid prezentációk, szövegrészletek, hanganyagok. 

Tartalmak.

Ennek már most felfutó piaca van, hogy az adott képzéshez, kiegészítő jelleggel videókat kérnek a vásárlók. Egy a szöveg, egy a teszt, egy a kézikönyv, egy a multimédia. Egy talpraesett tréner, fillérekért beszerezhető eszközökkel, otthon az olvasósarkában elő tudja állítani ezeket. Se stúdió, se szakember nem kell feltétlenül hozzá.

E-könyvtár

A másik nagy mutatvány, ezeknek a tartalmaknak a szép, ergonómikus, használható tárolása. Erre az ingyenes megoldásoktól a brandelhető felületekig minden elérhető. A krétától a moodle-en keresztül a google-ig sokan kínálnak erre ingyenes és fizetős szolgáltatást.

Kifejezetten büszke vagyok arra, hogy az egyetemistáimnak - idézek "pipec módon" - összetettem a tananyagot, és használják is.

https://classroom.google.com/c/MjkzOTIzNDA4MTA3?cjc=whkhltz

Az e-learning vajon mi?

Nincsen más hátra, hogy feltegyük a korszakos kérdést, hogy akkor az e-learning valójában micsoda? A fenti megoldások összese, Egyszerre? Ha nem az összes, akkor mi az amit kihagyhatok belőle?

Wiki szerint: "Az e-learning olyan, számítógépes hálózaton elérhető képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában megszervezve mind a tananyagot és a tanulói forrásokat, mind a tutor-tanuló kommunikációt, mind pedig az interaktív számítógépes oktatószoftvert egységes keretrendszerbe foglalva hozzáférhetővé teszi a tanuló számára." De mi egy egységes rendszer? Tudunk ilyenről beszélni? Van értelme ilyenről beszélni? Vagy ez egy utópisztikus definíció?

Én most azt mondanám, hogy megoldások összességéről beszélgetünk, amiből a megrendelő - beszállítói preferenciái, felkészültsége és megfogalmazott szakmai céljai szerint - válogat.

Utószó

Mindaz, ami a nai napot ebből a szemszögből leírja, szerintem leginkább egy új működés eleje. Előttünk van még a kultúra és generációváltás kihívása. Biztos vagyok benne, hogy döntéshozók, cégtulajdonosok tucatjai vonulnak nyugdíjba, mire ezeket a megoldásokat teljesen át tudja majd venni a piac. 

A tanulás viszont örök, és mi sem sietünk sehová.:)

Szerepjáték tréning a résztvevők szemével

Hangulatos, barátságos szerepjáték barlang. Az asztalok felől szörnyek és elfek duruzsolnak felém. Még csak a saját karakterem viselem, amit levetni készülök.

Feri rámnéz, és ajánl. Tökéletes a szerep. Kicsit csiszolunk még, hogy tökéletesen illeszkedjen. Kapok erősségeket, varázslatokat, választok ruhát, hajszín. Kész a boszorkány. Mi más.

Még 15 perc, és kis asztalunk körül már csak elfek, törpék és emberkarakterek ülnek, no meg a mesélő, aki gombolyítja a szálakat.

Bekerülök a kalandba. Döntök, harcolok, megmentek, vonzódon és eltasítom. Mintha ismerős lenne ez az egész. Na nem, ez csak illúzió, menjünk tovább a várba, a bárdokkal énekelni.

Röpke - valóban gyorsan elszálló 2,5-3 óra, a feladat teljesítve, karakterek letéve, és mi ülünk.

Újra a "valódiban", amiben idejöttem, és beszélünk, megosztunk, visszajelzünk. A "mintha" világ könnyedén passzol a "valódihoz", tapasztalatai könnyedén, ha nem is mindig fájdalommentesen illeszthetők be a mindennapokba, tapasztalásai kiválóan hasznosíthatók a barlangon kívül is.

Mélyvíz! Gyakorlott önreflexoroknak ajánlom.

Ézsöl Andrea - ügyfélkapcsolati igazgató

Az alkalom nagyon hasznos volt, messzemenően felülmúlta a várakozásaimat. A játék nagyon élvezetes volt, csak utána, az értékelés közben vált számomra világossá, hogy a játék közben mennyire kirajzolódtak a résztvevők csapaton belül természetesenek érzett szerepei. Sokat tanultunk magunkról, csak ajánlani tudom

Wohlmuth Máté - közgazdász

A munkamódszer zseniális. A "tréning" háromóra szerepjátszással kezdődik, ami nem csak feloldja az esetleges gátlásokat, de fontos szerepe van a későbbi beszélgetésekben is. Nem feketemágia persze.

A játék közben többször is eszembe jutott, hogy ebből könnyen vonhatunk majd le együtt következtetéseket a csoportunk működésével kapcsolatban, de meglepett, hogy mennyire hatékony volt a játék utáni beszélgetés!

Szerintem jó ötlet, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Alvégi Lóci - építészmérnök

Szabad szellem, szabad gondolkodás, szabad választás, szabad fantázia. Végtelen lehetőségek! A kérdés az, hogy mit kezdesz vele! A döntésed felvállalása esetleg a végedet okozhatja... miközben a mérleg oldalán a helyes, morális döntés áll. Esetleg megúszhatod valamelyik csapattársad élete árán, de a lelked kárára. Ugye a szabadság gondolat már nem is olyan vonzó! Ha ezekkel mind nem értesz egyet vagy vitatkoznál vele, akkor neked találták ki a "Szerepjáték, mint Önismeret" című játékot, ahol megláthatod az összefüggéseket! Profi csapat, jó hangulat, jól eltöltött idő, kedves arcok. Nekem bevált."

Gönczi-Kovács Attila, informatikus

Több mint 10 évig vártam életem első szerepjátékára, önismerettel pedig majdnem 20 éve foglalkozom. Feriéknél a régi vágy találkozott a régi szerelemmel. Szerepjáték önismerettel? Hát ez biztos, hogy nekem lett kitalálva- gondoltam.

A társaság inspiráló, a meseszövés magával ragadó, a játékélmény egyedi és személyes. Zseniálisnak tartom az ötletet, hogy a kalandban való viselkedésemet, érzéseimet vizsgálva játék közben tanulok magamról. A visszajelző kör pedig alkalmat ad a többiek meglátásain át ránézni a működésemre. Remekül szórakoztam, kísérleteztem... izgultam és harcoltam, elbizonytalanodtam és döntéseket hoztam, szövetségre léptem és magamra maradtam. A nap végén pedig hazavittem a nagy hatalmú játékmester, a hű fejvadász, a rendíthetetlen törp, a titokzatos félelf és a tüzes boszorkány szavait. Azóta is eszembe jutnak . Ti ne várjatok ennyit...jelentkezzetek, megéri ...

Bicsérdi Magdaléna, pszichológus

A Feri által vezetett önismereti szerepjáték világa percek alatt szippantott magába. 

Köszönhetően a részletes, kreatív és nagyon fordulatos történetvezetésnek megszűnt a tér és idő érzékelésem, ezáltal szinte észrevétlenül csúsztam bele a szerepembe, amiben kiélhettem elfeledettnek hitt vágyaimat és lubickolhattam a lehetőségekben. Elröppent az a néhány óra és közben érzések egész orgiáját megélhettem, így az élmény kifejezetten valóságosnak tűnt. 

A szerepjáték közben és a feldolgozás során pedig annyi pozitív megerősítést kaptam, ami még azóta is elégedettséggel és jóérzéssel tölt el. Nagyon örülök, hogy megismertem ezt a lehetőséget, mert így biztonságos keretek közt meg tudom élni és ki tudom próbálni saját belső világom eddig talán magam előtt is rejtett oldalait. 

Köszönöm a lehetőséget, biztos vagyok benne, hogy menni fogok még. 

Balla Frigyes Hunor- tréner, fejlesztési vezető

"Öcsémmel voltunk egy februári játékon. Az első dolog, ami feltűnt az a társaság különbözősége és általános nyitottsága volt. A csapatban volt sokat tapasztalt szerepjátékos veterántól kezdve az első alkalmas, ilyen játékkal csak most ismerkedő érdeklődő is. Öcsémmel már régebben is szerepjátszottunk, de ez az alkalom volt az eddigi egyik legszórakoztatóbb! Annyit nevettünk, hogy amikor hazamentem, izomláza volt a mosolygóizmaimnak!  Igaz, hogy itt nem a harc dominált, de Feri tapasztalt mesélésének köszönhetően folyamatosan olyan helyzetekbe kerültünk, melyek feszegették a határainkat, elgondolkoztattak, hogy vajon mit miért teszünk a játékban, mit miért teszünk a való világban. Játék után beültünk egy kellemes teázóba és átbeszéltük, hogy kinek milyen érzések, pillanatok voltak a legemlékezetesebbek, kinek milyen fellelhető minták ismétlődtek a viselkedésében. Tanulságos és egyben szórakoztató játékalkalom volt. Biztos megyek a következőre is!"

Beregszászi Viktor, tréner, facilitátor 

Rengeteg olyan új élményt adott nekünk a mesetréning aminek köszönhetően még jobban megismerhettük magunkat, egymást és a csapatunk működését. Olyan helyzeteket tudott teremteni, amik rávilágítottak mindannyiunkat, hogy cégen belül milyen erősségeink vannak és mikben kell még fejlődnünk. A kiváló trénereknek és a fantáziával teli meséjüknek köszönhetően mindannyian hihetetlen őszinteséggel, nyitottsággal és építő jelleggel tudtunk egymásnak visszajelzéseket adni. Biztos vagyok benne, hogy a tréning nagyon sokat segített nekünk, hogy a jövőben tovább fejlődjünk és személyes és üzleti sikereket érjünk el."

Kiss Nikoletta, ügyvezető

Számomra nagyon izgalmas volt olyanokkal játszani és együtt ismerkedni a szerepjátékkal, akiket annyira nem ismertem, így sokkal kiszámíthatatlanabb volt, hogy a másik mit fog lépni egyes helyzetekben. A játék során egyre felszabadultabban éreztem magam, bátrabban használtam a „képességeimet”. Megtanultam, hogy okosan kell gazdálkodni és használni kell azt, amit tudok – a való életre vonatkozóan is.

Egyértelműen ajánlanám ezt a tréninget. Nagyon jól összekovácsol egy csapatot, társaságot, ráadásul önismeret szempontjából nagyon hasznos és izgalmas. Sok újat tanulhattam magammal és képességeimmel kapcsolatban, ráadásul egy jó játékkal és társasággal csak repül az id?. Ha valami igazán hasznos és még izgalmas is, akkor ez az!

Nagy Zselyke, hallgató, BGE

Meglepődtem, hogy mennyire bele tudtam magam élni egy olyan karakterbe, akinek tulajdonságai, erősségei nem minden esetben egyeznek az én valóéletbeli erősségeimmel.

Én mindenképpen ajánlanám ezt a tréninget másoknak is, mert olyan tulajdonságaik és erősségeik fognak előtörni, amiről adott esetben nem is tudnak, hogy léteznek.

Zsoldos Maja, hallgató, BGE

A játék során először a kíváncsiság fogott el, mert nem tudtam mire számítsak, hogy pontosan milyen élménnyel távozom, viszont játék közben teljesen felszabadultnak és izgatottnak, a játék végén pedig rendkívül boldogan és feltöltve éreztem magam. Mint egy gyerek, aki életében először levittek a játszótérre.

Mindenkinek ajánlanám ezt a tréninget, nem csak hogy egy remek időtöltés, de számomra méghozzá teljesen új is volt, így egy felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Emellett szorosabb lett a kapcsolatunk a játékostársakkal és sikerült jobban megismernünk egymást és magamat is sikerült egy kicsit jobban megismernem.

Szilágyi Roland, hallgató, BGE

A szerepjáték számomra egy teljesen ismeretlen terület volt, kicsit fenntartással, némi izgalommal indultam neki. A játék során egyre inkább beleéltem magam a szerepbe, teljesen megfeledkeztem a külvilágról, szinte egy pillanat alatt véget ért egy 3 órás játék. A feladat végéhez érve pedig már teljes mértékben magaménak éreztem a karakteremet, jókedv?en és magabiztosan „játszottam”.

Természetesen ajánlanám ezt a tréninget, hiszen nem lehet elmondani azokat az élményeket, tapasztalatokat, amiket játék során észlelünk. Egy teljesen új világba képzelhetjük magunkat, ami eltér a megszokott valóságtól. Nem is sejthetjük, hogy a tudatalattink illetve a személyiségünk mennyire befolyásoló tényező egy-egy szituációban. Nem utolsó sorban a visszajelzések alapján, pedig váratlan, számunkra ismeretlen dolgokat is megtudhatunk önmagunkkal kapcsolatban.

Adorján Blanka, hallgató, BGE

Szerepjáték, mint tréning?

 

Ars poetica

"A tanulás nem más, mint annak a felismerése, hogy a dolgok megváltoztathatóak."*

Nekem a történetmesélés egy olyan csoportos tevékenyég, ahol a résztvevők oldottan, jókedvűen tanulnak magukról, egymásról és a világ dolgairól.

Ezzel a két mondattal hozzávetőlegesen le is írtam az életemet.

Miért a mesék?

Első emlékeim egyike, úgy négy éves lehettem, hogy a kedvenc nagypapám mesél. Egy rendkívül magas ember volt, aki, ha végigfeküdt a kanapén, lelógott a lába. Ilyenkor a hasára ültetett lovagló ülésben, és mesélt. Olyan meséket, hogy én találhattam ki a helyszínt, a szereplőket, és néha a konfliktust is. Ő pedig lemesélte. Rengeteget nevettünk. Ahogyan mesélt, a tüdeje rezgése áthatotta az egész lényemet, és amikor mesélek, mindig az a gyermek vagyok, aki ott ül a nagypapája hasán, és övé az egész világ.

Úgy tűnik, azóta sem hagytam abba a mesélést. Mesélek tanárként az egyetemi katedráról. Mesélek trénerként a résztvevőknek. Mesélek a világról a fiamnak, és ott örvénylik körülöttünk az egész mindenség. És persze mesélek értékesítőként az ügyfeleimnek, hogy miről tudok még történeteket mondani. Na meg hétvégénként a barátaimnak, mert a kedvenc hobbim is az, hogy mesélek.

...és a tanulás?

Az egyik alapélményem a tanulás. Amin nem azt értem, hogy ülök egy könyv felett - az nehezebben megy - hanem azt, hogy ülünk körben, és tanulunk együtt. Tanulunk és tanulunk az iskolában, az egyetemen, tréningeken...mindenhol.

Tavaly sikerült megfogalmazni magamnak, hogy sehol nem érzem magam annyira otthon, mint amikor egy csoporttal együtt tanulunk. Együtt vagyunk, jól érezzük magunkat, történeteket mesélünk, és tartalmasan telik a közösen töltött idő.

Nekem, ez. 

Együtt, mesélve, tanulunk, és megváltoztatjuk mindazt magunkban és a világban, amivel nem vagyunk elégedettek.

Ez is egy mese...

...meg ez is

*Claude Steiner